Miért építettek fürdőket a törökök?
Az iszlám vallás előírja az imádkozás előtti tisztálkodást, ezt azonban a dzsámik és a mecsetek (templomok) udvarában elhelyezett csorgókutaknál oldották meg. A fürdőépítések indoka inkább a muszlim hívők közösségének szolgálata lehetett, amely vallási szempontból kegyes cselekedetnek számított, és persze öregbítette az alapító hírnevét.
A fürdőalapításhoz ezek mellett kedvet csinálhatott az is, hogy bár a fürdőhasználat sokszor szinte ingyenes, vagy legalábbis nagyon olcsó volt, mégis bevételhez juttatta az alapítót, amelyet azután más kegyes cselekedetekre fordíthatott.
Milyen fürdők a törökfürdők?
A török közfürdő lehet gőz- vagy termálfürdő.
A gőzfürdők nyílt vízfelület nélküli, mosdásra, üldögélésre alkalmas fürdők, török elnevezésük: hammam, vagy hamam (arabul hammám, törökül hamam, jelentése: forró).
A központi és kisebb medencékből álló, természetes forrásokra épült hév- vagy termálfürdők elnevezése: ilidzsa.
Milyen egy igazi hamam?
A napjainkban épült, turistacsalogató hamamok az eredeti kellékeket megtartották ugyan, de lazítottak a régi szabályokon, szokásokon.
Látványos különbség, hogy a wellness szállók törökfürdőit nők és férfiak egyszerre látogathatják. Régen nők és férfiak csak külön fürdőzhettek. Ezt vagy úgy oldották meg, hogy a látogatási időket osztották be, vagy pedig rögtön két egymáshoz tapadó úgynevezett ikerfürdőt építettek.
A hagyományos, vagy igazi hamamok építésének, a helyiségek sorrendjének is meg voltak a szabályai. A gőzfürdők bejáratánál volt az öltözőterem. Innen az átmeneti helyiségekbe juthattak a fürdőzők, ahol a falak mentén található alacsony padkákon ülve falikutakból kis kőmedencékbe csorgó vízzel locsolhatták magukat. A hamamok harmadik fő 
helyisége a forró fürdőterem, aminek közepén nem vízzel teli medence volt, hanem egy nagy márványlap, a „köldökkő”, a masszázs helye. A forró fürdőterem fala mentén kis mosdómedencék sorakoztak, ezekből locsolgatták a teremben lévő gőztől felhevült tagjaikat a vendégek. Nagyobb fürdőépületeknél a fürdőterem mellett további kisebb kamrák is nyíltak. A fürdőtértől elválasztva állt a víztartály és a fűtőkemence ahonnan a forró levegő a padló alatt elhelyezkedő fűtőrendszerbe áramlott.
Az ilidzsák nagyon hasonlítottak a hamámokhoz, azzal a különbséggel, hogy nem volt szükség fűtőrendszerre, a fürdőterem közepét pedig medence foglalta el.
Aggodalomra azért nincs ok: a hagyományos, vagy igazi hamamok azért nem tűntek el, ma is működnek ilyenek.
Egy fürdő maga a Paradicsom?
Igen, az iszlám kultúra szerint a pompás fürdők maguk voltak a földi Paradicsom. 
Tisztálkodás közben nem csupán a szemükkel, hanem valamennyi érzékszervükkel megtapasztalhatták a fürdők látogatói a felfrissülést, az újjászületést, magát az isteni harmóniát. A fürdők kupolái az égboltot szimbolizálták, a fürdőhelyiségek pedig az évszakokat: a legmelegebb helyiség a telet, a langyos az őszt, a hideg a nyarat, a pihenő helyiség pedig a felüdülést hozó tavaszt juttatta a fürdőzők eszébe.
Budapesten is vannak törökfürdők?
Magyarországon muszlim imahelyek (mecset, dzsámi, minaret), temetkezési emlékhelyek (türbe) mellett török kori fürdőket is láthatunk. Ezek a megmaradt fürdőépületek gyakran megtartották eredeti funkciójukat. Budapesten az egykori budai törökfürdőkből hat törökfürdőnek találták meg a nyomait a régészek, ezek közül négyben üzemel mai is gyógyfürdő: Horosz kapu: ma Király fürdő, Jesil direkli: ma Rudas gyógyfürdő, Veli bég: ma Veli Bej Fürdő, Kücsük: ma Rácz-fürdő.
